Romantika
2011 október 16. | Szerző: Szaffy
Itt van Ő. Megérkezett, előttem áll, egy karnyújtásnyira van s én belefeszülök, hogy ne rontsam el. Annyira Ő, különleges és utánozhatatlan, bölcs és azt mondtam neki először pimaszul, hogy mindenható…. Az enyém biztosan – mindenemre hat. :))) Lassan, egyre mélyebben megismerem, megnyílunk egymásnak és most először nem félek, hogy látja azokat az arcaimat és oldalaimat, amelyek mások elől rejtve vannak. Rózsaszín felhő, lebegés és szeretet vesz körül, miközben ezernyi parány apró pihék jelennek meg, s mind azt jelzi Szeretem…
Na, és most kicsit vissza a föld közelébe. 😀 😀 😀
Tegnap este szóba került a romantika. Azt mondja Ő nem romantikus, ezt még tanulnia kell. Mit is? Teszem fel én a kérdést. Miért erre vannak szabályok? Milyennek kell lennie egy romantikus pasinak? Barátunk a Google majd megmondja, gondoltam én. Rengeteg vacak, sablonos 10-es aranyszabályok, hogy hogyan legyen romantikus egy pasi, egy vacsora, egy randi, a szex. És jön a döbbenet- nem nem nem volt ott Ő, mint példa vagy tanácsadó 🙂 – hanem egy oldal, ahol egy térképet találunk a romantikus helyekkel megjelölve, ahova elviszed a nőt, bókolsz neki sőt még hullócsillagot is rendelsz, akkor tuti a tiéd (Sos szerelem – a filmben így volt 🙂 ). Az oldalt böngészve, gondolva most bővítem tudásomat, nem hittem a szememnek.
A lepattanó – vagyis hogy ajándékozzunk tovább ajándékot stílusosan
Ez tényleg komoly? Döbbenetes. Persze, persze van az a rokontól kapott minden évben ugyanaz zokni, gatya, bugyi bermudaháromszög, na deeee egy romantikus oldalon ennek mi keresnivalója van.
Na, mindegy is, tovább ugorva. Elképzeltem, ahogy a kinyomtatott térképen bejelölöm az összes helyet ahova el szeretnék menni Vele romantikázni, majd egy este alatt letudjuk az összes “kötelező romantikus helyet”, majd átfagyva, fáradtan belépünk Hozzá és megcsókolva hozzásimulva máris megkaptam azt a romantikus pillanatot, amelyet előtte mesterségesen gerjesztett szituációkban nem éreztem. Szóval, csináljuk végig, a társadalom által belénk nevelt másoktól elvárt dolgokat, s aztán tegyünk kedvünk szerint. Összebújva, újra érezni a száját….. Bár a kandalló előtt a medvebőr hiányzik…. :)))))
Bárhogy lesz, úgy lesz…
2011 október 4. | Szerző: Szaffy
Íme, a részletesebb szöveg:
“Bárhogy lesz, úgy lesz,
A jövőt nem sejthetem,
a sors ezer rejtelem,
Ahogy lesz, úgy lesz,
bárhogy lesz, úgy lesz.”
Munka, gyermek, magánélet háromszögben éljük az életünket.
Munka, hááááát sajnos rá kell jönnöm, hogy “az egy fecske nem csinál nyarat” tablettát bizony be kell venni, főleg ha olyan területen dolgozom, mint pl. a marketing. Egy megfoghatatlan, igazán nem mérhető, nagy okosok által mondott mondatot betanult főnökkel van dolgod. ” A marketingre kifizettet pénz fele pénzkidobás, csak sajnos nem tudjuk melyik fele az”. Na ilyenkor jön, a jó magyar mentalitás, nem bízunk meg senkiben, csak saját magunkban, tehát, ahogyan hatnak rám, amilyen formában a reklámok, azok a jók, és nincs az az észérv ami meggyőzné a Főnököt, hogy bizony ez nem így van.
Gyermek – folytonos lelkiismeret furdalás, nem töltesz vele elég időt, türelmetlen vagy vele, sőt, talán még azt is be mered vallani magadnak, hogy néha idegesít, ha nagyon fáradt vagy. Aztán kompenzálsz. Ki mivel, a lehetőségek tárháza végtelen. 🙂
Magánéletben pedig az új emberek megismerése, mindig annyira izgalmas, vagy ha már érzed, hogy valakinél célba találnak a kis nyilaid – persze nem átvenni Cupido szerepét, de azért gyakorlod serényen -és egyre jobban nyit feléd. Na ez a Juhééééééééj érzés, aztán mikor veled szemben áll, akkor a Hűűűűűűűűhaaaaaaa, majd ha hozzádér, akkor pedig a lúúúúúúúúúúúúúdbőőőőőőőőr. :-))) Hihihihi – itt látszik, hogy bizony felnőtt fejjel is milyen kis bohókásak tudunk lenni, na és persze még talán őrültek is. Ilyenkor jönnek a be nem váltott álmok – pl. mert példát mindig mindenki akar – lépcsőházban szeretkezés, útban a lakás felé kicsit megállva a sötétben és csendben sóhajtozva fél szemmel figyelme nem jön-e a szomszéd…
Kereszt
2011 szeptember 29. | Szerző: Szaffy
… milyen nehéz követni, kitartani, nem elgyengülni. Legyen az egy lezárt párkapcsolat, egy új helyzet megismerése, átlépése, a MEGSZOKOTT már jól be vállt és ismert területek, játszóterek látogatása. A megküzdés az ismeretlennel, a főnökünkkel, önmagunkkal. Gondolom ismerős helyzet sokak számára, mikor önmagunkat kell átlépni és kicsit fejet hajtani a döntések következménye, súlya alatt és az elvárt dolgok végrehajtása által. 🙂 Na, de fel a fejjel (Kicsit meghasonulva érzem magam, győzködöm magam, hogy ki fogod bírni, meg fogod oldani és meg fog erősíteni) :)))
Az erősek túlélik. S cipeled hátadon a kereszted. Itt az idő, leteheted végre a mázsás terhet. Keresztet nyakban viselj inkább, vékony láncon, szíved felett. Úgy nem nyom, hanem erőt ad. Mondják.
Szünet….
2011 szeptember 22. | Szerző: Szaffy
Napok óta a fejemben van egy vers, amelyet egyszer szavalt nekem egy kedves úriember, és azóta sem találom, de valami hasonló volt, mint ez:
“Állj meg, ember; állj meg, idő! Csak egy pillanatra, nézz fel az égre, nézz mélyen magadba: micsoda titkokat láthatsz…! ” ……… Hozzáfűzném még, hogy élvezd azt a csodát, amiben vagy. Legyen az a gyermeked mosolya, vagy ahogy a Hercegnőm hozzám bújik és azt mondja szeret.:-) ilyenkor kerek a világ…
Sok változás tesz minket próbára nap, mint nap. A mi életünkben egy szakítás, egy lakóhely váltás, egy munkaváltás, egy óvoda, egy balett, azaz egy életváltás történt, amely sok mindent eredményezett.
Lelkiismeret furdalás a kisasszony eddigi felépített élete/barátai/nagyszüleitől való elszakítás miatt – De már javulóban van a dolog.
Új munkában való helytállás- saját teljesítményemet közepes jónak ítélem meg
Férfiak/Úriemberek/Pasik – ismerkedem velük :-)))
és jajj, döbbenet van olyan akinek nem probléma, sőőőőt – én pedig a rossz tapasztalataimmal a hátam mögött csodálkozva és naivan tekintek ilyenkor az illetőre, hogy ezt tényleg komolyan mondja? 🙂 és igen. 🙂
Szóval, jó dolog a változás – tanulni kell belőle és okulni, de határozottan jóóóó,…..
Mikor nincs veled….
2010 december 13. | Szerző: Szaffy
Hercegnőm elutazott az apukájával síelni és itt döbbentem rá, hogy iszonyatosan hiányzik és nélküle annyira üres és jelentéktelen minden.
Mennyire érdekes, hogy ha van egy gyermekünk, akkor körülötte forog minden gondolatunk. A mosolya, ahogy megölel, amikor odabújik és azt mondja .-Te vagy a legszebb anyukám a világon, mikor azt mondja: – Szeretlek Édesanyukám. Minden-miden eltörpül ilyenkor és csak az létezik, hogy neki a legjobb legyen, boldog lehessen és amit csak tudsz, erődből, idődből, anyagilag kitelik meg adj neki.
S bizony a másik félben a bizalom – az apukájában most -, na ez is egy nehéz dió. Hiszen a volt párodban kell bíznod, hogy úgy vigyázz rá, ahogy te tennéd, hogy mindent megad neki, nem kiabál vele ok nélkül – ugye azért ez még nálam sem sikerül mindig — ez a fránya hajtás és munka/pénz őrület – és persze eszik rendesen és nem fázik. De azt sem teheted meg, hogy egyfolytában azt érzi a másik fél, hogy nem bízol benne és abban hogy el tudja látni a saját gyermekét.
A legnehezebb az volt, hogy felfogjam és ELFOGADJAM, hogy most nem én vagyok ott, és nem én vagyok az, aki mindentől megvédi.
De persze a napi telefonbeszélgetések megvoltak, és azzal, hogy csak hallottam a hangját már megnyugodtam, hiszen jól van és jól éri magát.
És itt jön ennek a továbbgondolása. Mikor elválsz/szakítasz, akkor bizony.csak annyi történik, az esetek egy részében, hogy TE meg az EX nem jöttök ki és nem a GYERMEK és az APA. Ő is szereti, Ő is vigyázz rá, és neki is hiányzik, mikor nincs ott mellette..
Hisz ilyenkor elég csak önmagunkból kiindulni.Lehet naivan gondolom, de ez most saját tapasztalat, mert a kisasszony apukájával ilyenekről is szoktunk beszélgetni.
Szóval nagyon várom már, hogy újra megölelhessem és puszilgathassam a szőke kis fejét :-))))))))
Csend fogadalom
2010 december 13. | Szerző: Szaffy
“Az egyedüllét soha vissza nem térő alkalmat kínál
arra, hogy a belső csendben az ember végre meghallja saját, igazi hangját. Ez a
belső hang gyógyító és vigasztaló, akár sorsfordító változtatásokat képes
elindítani az életedben!” (Rácz Zsuzsa, magyar író)
Megtaláltam azt amit kerestem.
ÍME:
Legtöbbünk életében nem kap elegendő szerepet a csend. Már a
reggeli készülődés alatt zenét hallgatunk vagy bekapcsoljuk a televíziót, majd
munkába menet is szól a rádió. Napközben impulzusok sokasága ér minket, emberek
vesznek körül, ilyenkor esélyünk sincs a csendre. Hazaérve azonban
megtehetnénk, hogy nem nyúlunk rögtön valamelyik távirányító után, hanem
szánunk magunkra néhány percet – magunkban. Minimalizálhatnánk a külső
ingereket, de többnyire nem tesszük, mert menekülünk önmagunk, a gondolataink
elől.
Sokan irtóznak a csendtől, mert azt – tudat alatt – a
magányosság érzetével párosítják. A pszichológusok ezt azzal magyarázzák, hogy
gyermekkorunkban a családtagok jelenléte, tevékenységeik hangjai nyújtottak
biztonságot, s ez a beidegződés okozhatja még felnőttkorunkban is azt a
kényszert, hogy állandó zajban töltsük mindennapjainkat. Pedig a csend nem
egyenlő a magánnyal! Ennek tudatosítása az első lépés a csend megteremtése
felé.
Sokan azt tapasztaljuk, hogy ha csend vesz bennünket körül,
nyugtalanító hangok, párbeszédek jelennek meg a gondolatainkban. Az első
reakció, a félelem az, ami ilyenkor arra sarkall, hogy más zajhatásokkal
elnyomjuk az aggasztó jelenséget. Ám ez csak tüneti kezelés, hangjaink,
démonaink ettől még nem szűnnek meg, csupán elnyomjuk őket. Meg kell tanulnunk
szembenézni velük, megismerni és elfogadni őket. Fontos, hogy tudjuk, nem
vagyunk elveszettek belső zűrzavarunk kavalkádjában, hanem csak megfigyelőként vagyunk
jelen saját elménkben, és saját szándékunk szerint irányítjuk rá vagy fordítjuk
el a figyelmünket egy-egy gondolatról.
Ha már képesek vagyunk mindenféle külső zajhatást kizárva
befelé figyelni, egy más, szabadabb tudatállapotba kerülünk, amelyben már nincs
szükségünk tovább olyan kapaszkodókra, amelyek megmentenek bennünket saját
magunk mélyebb megismerésétől. Mi magunk döntjük el, mire irányítjuk a
figyelmünket, mire fordítjuk az energiáinkat, s ez hosszú távon jelentősen javítani
fogja életminőségünket.
Mikulás
2010 december 6. | Szerző: Szaffy
Kezdődött pénteken, amikor a kisasszony Nagyiéknál aludt, mert nekem céges vacsorám volt, ahol a kihúzott kollégának ajándékokat – általában vicceset – veszünk. Vers is van hozzá, jókat nevettünk. Én ehető bugyit kaptam, már csak valakinek le kell ennie rólam :-))) A vers szerint biztosan lesz rá jelentkező :-)) Vissza a Hercegnőhöz.
Szóval pénteken megérkezett Dédi mama mikulása – rengeteg finomsággal. Aztán szombaton Nagyiék mikulása – Hamupipőkés bögre, meg édesség. Vasárnap reggel Apa mikulása is bekukkantott – Szárnyas pónival és édességgel, majd délután meglátogattuk Papát, ahol micsoda véletlen Papa mikulása is otthagyott egy finomságokkal teli csomagot. Jaaaaaaaaa, Hercegnős tojás mindegyikben volt. 🙂 Aztán vasárnap volt egy Kreatív Mikulás és Játéknap ahova ellátogattunk, ugrálóvárak, kézműves foglakozások és fellépett Patai Anácska is (zárójelben megjegyzem, hogy ez 10 éves gyermeknek nem hiszem, hogy hiányozna az életéből a haknizás), aki elénekelte azokat a dalokat, amelyeket a Megasztárban előadott. Fantasztikus hangja van, azt el kell ismernem. Ezután, ahogy biztosan Nálatok is a Főtéren van Karácsonyi forgatag, Forralt bor, meleg tea, kürtös kalács, sült gesztenye és mindenféle ajándékok, persze egy régóta áhított Pónit itt is kikönyörgött, miközben otthon már Anya mikulása is megérkezett. Hanna Montana mikrofon és egy nagy télapó várta otthon. Aztán a sok élményben elfáradva az ágyában az összes ajándékcsomaggal és játékkal körberakva elaludt. És jött reggel a meglepetés. ER mikulása is megérkezett. Az autóban (Nála maradt a pótkulcs) reggel egy nagy zsák várt, amiben csupa finomság volt és persze egy újabb Szárnyas póni a kisasszonynak. Na és az ovis mikulásról már ne is beszéljek. Őrület!!!!!!
Azon gondolkodtam, mi lesz így Karácsonykor :-))) Amikor is lila díszekben pompázó fenyőfánk lesz. (Mondanom sem kell kinek az ötlete volt :-), de kérés teljesítve).
Remélem, mindenkinek úgy telt a Mikulás, ahogy tervezte, és a Télapó el tudta vinni azokat az áhított játékokat, tárgyakat, amelyek a kívánságlistán voltak. S legfőképpen a SZERETET ott volt minden lakásban/házban/ölelésben/pusziban.
Jó régen már …
2010 december 6. | Szerző: Szaffy
Gondolom nem ismeretlen a helyzet…. Mikor annyi minden összejön, hogy még gondolkodni sincs időnk. Bizony most is ez volt. Helyettesítés, azaz plusz jó sok munka, a különórák, balett és angol, valamint a háborgó lélek. Egy pszichológusnak is elég ilyenkor rendet tenni mondjuk a saját lelkében vagy esetleg a páciensében, nemhogy egy “halandónak” 🙂 Kezdek a végére érni. Munka rendes kerékvágásban, a napi rutin ismét beállt, a lelkem is kezd megnyugodni. Így hogy egyedül vagyok, sok-sok mindenre rájöttem ER-rel is kapcsolatosan, és azon nevettem pont a múltkor, hogy mennyire illik rá a Vészhelyzet kifejezés :-). Szóval van bennem sértettség, düh, a kapcsolatunkba vetett hit elvesztése, és miután egyre többet olvasok, beszélgetek nyitott emberekkel, kezdek rájönni, hogy kell adnom még egy esélyt magunknak, mert minden passzolt és tényleg Ő is rengeteget és én is rengeteget változtam. Most hétvégén 3 napi némasági fogadalmat teszek. Nem beszélek senkivel sem, telefon kikapcsol, facebook-ra nem lépek fel, olvasok, filmet nézek és rendet teszek abban a kusza fejemben :-), de itt beszámolok a nagy semmittevésről és némaságról….
Feltétel nélküli szeretet
2010 november 27. | Szerző: Szaffy
A napokban láttam egy fimet: Egy dada naplója volt a címe. Nem is a történet és a szereplők volt benne a lényeg, hanem nekem egy-egy mondat, ami nagyon a helyén volt. Egy pár éves fiúcska próbál a szülei figyelméért és szeretetéért mindent megtenni. A dada az egyik jelenetben kiakad és minden dühét elmondja a plüssmacinak, amiben persze egy kamera volt szerelve, hogy láthassák a szülők mit csinál a dada amikor ők nincsenek otthon. Teszem, hozzá sohasem voltak otthon. Na itt volt ez a bizonyos mondat. – A gyermek feltétel nélküli szeretete nem tart örökké, és bizony ahogy egyre okosabb lesz, annál jobban kiábrándul a szüleiből, ha csak tárgyként és eszközként kezelik.
Elgondolkodtató, vajon hány ember kezelheti így saját gyermekét, felhasználva a másik zsarolására vagy a saját gyengesége és hibái elfedésére.
Aztán az ágyban forgolódva, a Hercegnő a karjaimban – Anya, ez az utolsó este, hogy nálad alszom. 🙂 -, egyre csak járt az agyam, hogy oldjam meg a lakás kérdésünket (újat kell keresni, csak mióta itthon lakunk, ez a 3 lakás ahol élünk), hogy oldjam meg a magánéletemet, előzmények itt vannak 🙂 mi legyen a karácsonnyal (őszintén megmondom nagyok tartok ettől az idei ünneptől, saját magam miatt), és csak azt éreztem, hogy folynak a könnyeim, pont a Hercegnő tenyerébe, amely az arcomon pihent, és amennyire magányos voltam annyira boldog is, hogy van egy gyönyörű, egészséges, boldog gyermekem. És az Ő élete, és boldogsága mindennél fontosabb a világon…..
Barátság
2011 október 18. | Szerző: Szaffy
“Képzeld el, hogy az élet olyan játék, amelyben öt labdával kell zsonglőrködni. A labdáknak nevük is van: munka, család, egészség, barátok és becsület. Mindezeket a levegőben kell tartanod. Aztán egy napon rájössz, hogy a munka gumilabda. Ha leejted, visszapattan. A másik négy labda – család, egészség, barátok, becsület – üvegből van. Ha ezek közül valamelyiket leejted, örökre megsérül, megreped, akár össze is törhet.
Ha megértetted az öt labda jelentőségét, meg tudod teremteni életed egyensúlyát.” (James Patterson)
Valakinek bizonyosan nagyon könnyű, barátokat szerezni, megtartani őket és megtalálni az igaz barátokat- másoknak pedig kicsit vagy nagyon nehezebb. Megnyílni, önmagukat adni és a kapcsolatot tartani. Leírni oly könnyű, a mindennapokban, a hétköznapokon viszont már nehezebb. Van egy kedves barátnőm, aki mindig ott volt az életemben, ha együtt laktunk, ha nagyon messze egymástól, akkor is ott voltunk a másik életében és lelkében. Aztán, mint a párkapcsolatoknál, úgy a barátoknál is megkapjuk a miértet előbb-utóbb, hogy miért kellett találkoznunk velük. Már csak az a feladatunk, hogy megtartsuk őket, és itt is igaz a mondás. :)) Megszerezni nem nagy kunszt, na de megtartani… Egy újabb barát sodródott az életembe, sőt egyszerre ketten jöttek. Értékes emberek, akik nyíltak és jószívűek. Már csak az a feladatom, hogy megtartsam őket. 🙂
Aztán ott van az a helyzet is, amikor egy szerelemből/testi vágyból/kíváncsiságból átalakul barátsággá egy kapcsolat. Már nem kell megjátszanod magad/csak a jó oldaladat mutatnod/ elbűvölnöd, hanem ismerve a rossz oldaladat és gyengeségedet őszintén megkérdezhetsz mindent, akár félve attól, hogy tükröt mutat neked, amelyet nem is olyan könnyű megnézni/meghallgatni/feldolgozni/megemészteni. Milyen érdekes szó ez. Megemészteni….. Szembenézni valamivel, nem letolni a torkunkon, hanem szétrágcsálva minden ízét érezve megemészteni…
A sok-sok minden amelyet jól kellene csinálnunk, íme egy újabb terület és feladat. És felvetődik a kérdés. Milyen példát mutatunk a gyermekünknek? Hol van az az arany középút, amikor még nem sérül a családi élet, de nem is temetjük el magunkat? Nehéz meló, de megéri.
Ha már idézettel kezdtem, azzal is fejezem be, saját magam tanításaként… 🙂
“Minél őszintébbek és nyitottabbak vagyunk, annál kevésbé fogunk félni, mert nincs takargatnivalónk mások előtt, ezért azt gondolom, minél őszintébb valaki, annál magabiztosabbá válik.” (Dalai Láma)
Oldal ajánlása emailben
X