A jel

2010 november 9. | Szerző: Szaffy |

Tegnap néztem egy sorozatot és annak ellenére, hogy kis vicces, bugyuta van benne mondani való. Így jártam anyátokkal a címe. A szereplők neveit most kihagynám, mert nem ez a lényeg. Szóval van egy házaspár, akik összejárnak a barátaikkal, kiknek hol van hol nincs párkapcsolatuk. A pár férfi tagja már úgy érezte, hogy megérett az apaságra, de a női fél még nem. Megbeszélték, hogy addig míg meg nem találják mind az ötük – a barátai társaság – alteregóját, addig nem kezdenek bele a gyerekgyártásba. A film közepén “megtalálták” az ötödiket is, de közben rájöttek, hogy az bizony az igazi barátjuk csak beöltözött külföldinek, hogy könnyebben csajozzon más nemzetiségű nőkkel. 🙂
Aztán meglett az “igazi alteregó” is. Bár csak a pár női tagja látta annak, a többiek nem. Eddig még lehet kicsit kusza Nektek, mit is akarok írni, de ígérem máris jön. 🙂
Tehát a tanulság. Az Univerzum -ahogy ő fogalmazott – csak akkor tud üzenni, ha már éretté váltál egy dologra, és azt akarod látni, amit szeretnél. Addig küldheti az üzenetek, kicsit csepegtetve, vagy esetleg ránk zúdítva, ha még nem vagyunk készek nem fogjuk észrevenni amit kell.

Mindez azért volt érdekes, mert ER is mindig azt mondta, hogy vár valami jelre, hogy milyen döntést hozzon meg……