Munka, mint terépia

2010 november 6. | Szerző: Szaffy |

Szóval a munka..

Én emelnék egy szobrot a nagyszülőknek, mert nélkülük sokszor nem mennének a dolgok. Amikor beteg a Hercegnő vihetem hozzájuk, mikor egy szabad estét szeretnék vihetem hozzájuk, mikor sokáig dolgozom vihetem hozzájuk.

Lassan 3 éve dolgozom. Most jelenleg 2 helyen is teszem ezt, de volt olyan, mikor 3-ra halmoztam eme “élvezetet”.

A szülővárosomba költözés után, bizony a munkába menekültem és kényszeresen bizonyítani akartam elsősorban magamnak, hogy tudom én még ezt csinálni és sikerül visszarázódni a társadalom által felállított normákba. Bár sok áldozattal, túlórával és hétvégenkénti dolgozással is járt, de mostanra sikerült újra felérnem a szamárlétra ama helyére, ami még egy kicsit fentebb is van, mint amikor abbahagytam.

És a kis Hercegnő is megtanulja szépen lassan, mi a pénz, hogy lesz, és mennyit költhetünk és meg is érti, ha valamire éppen nincs. Kicsit elfogultan, de nagyon nagyon okos az én kis Drágám…