Feltétel nélküli szeretet

2010 november 27. | Szerző: Szaffy |

 A napokban láttam egy fimet: Egy dada naplója volt a címe. Nem is a történet és a szereplők volt benne a lényeg, hanem nekem egy-egy mondat, ami nagyon a helyén volt. Egy pár éves fiúcska próbál a szülei figyelméért és szeretetéért mindent megtenni. A dada az egyik jelenetben kiakad és minden dühét elmondja a plüssmacinak, amiben persze egy kamera volt szerelve, hogy láthassák a szülők mit csinál a dada amikor ők nincsenek otthon. Teszem, hozzá sohasem voltak otthon. Na itt volt ez a bizonyos mondat. – A gyermek feltétel nélküli szeretete nem tart örökké, és bizony ahogy egyre okosabb lesz, annál jobban kiábrándul a szüleiből, ha csak tárgyként és eszközként kezelik.
Elgondolkodtató, vajon hány ember kezelheti így saját gyermekét, felhasználva a másik zsarolására vagy a saját gyengesége és hibái elfedésére.

Aztán az ágyban forgolódva, a Hercegnő a karjaimban – Anya, ez az utolsó este, hogy nálad alszom. 🙂 -, egyre csak járt az agyam, hogy oldjam meg a lakás kérdésünket (újat kell keresni, csak mióta itthon lakunk, ez a 3 lakás ahol élünk), hogy oldjam meg a magánéletemet, előzmények itt vannak 🙂 mi legyen a karácsonnyal (őszintén megmondom nagyok tartok ettől az idei ünneptől, saját magam miatt), és csak azt éreztem, hogy folynak a könnyeim, pont a Hercegnő tenyerébe, amely az arcomon pihent, és amennyire magányos voltam annyira boldog is, hogy van egy gyönyörű, egészséges, boldog gyermekem. És az Ő élete, és boldogsága mindennél fontosabb a világon…..