<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Egy gyerek nem akadály...</provider_name><provider_url>https://egygyerek.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Szaffy</author_name><author_url>https://egygyerek.cafeblog.hu/author/Szaffy/</author_url><title>Jó régen már ...</title><html>&lt;p&gt;&nbsp;Gondolom nem ismeretlen a helyzet.... Mikor annyi minden összejön, hogy még gondolkodni sincs időnk. Bizony most is ez volt. Helyettesítés, azaz plusz jó sok munka, a különórák, balett és angol, valamint a háborgó lélek. Egy pszichológusnak is elég ilyenkor rendet tenni mondjuk a saját lelkében vagy esetleg a páciensében, nemhogy egy &quot;halandónak&quot; :-) Kezdek a végére érni. Munka rendes kerékvágásban, a napi rutin ismét beállt, a lelkem is kezd megnyugodni. Így hogy egyedül vagyok, sok-sok mindenre rájöttem ER-rel is kapcsolatosan, és azon nevettem pont a múltkor, hogy mennyire illik rá a Vészhelyzet kifejezés :-). Szóval van bennem sértettség, düh, a kapcsolatunkba vetett hit elvesztése, és miután egyre többet olvasok, beszélgetek nyitott emberekkel, kezdek rájönni, hogy kell adnom még egy esélyt magunknak, mert minden passzolt és tényleg Ő is rengeteget és én is rengeteget változtam. Most hétvégén 3 napi némasági fogadalmat teszek. Nem beszélek senkivel sem, telefon kikapcsol, facebook-ra nem lépek fel, olvasok, filmet nézek és rendet teszek abban a kusza fejemben :-), de itt beszámolok a nagy semmittevésről és némaságról....&lt;br&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>